Szerintem baromira nem megoldás a külső szabályozása ezeknek a rendszereknek. Ha valódi minőséget akarunk a felsőoktatástól, akkor versenyeztetni kell az intézményeket, ez a versenyeztetés maga után fogja vonni a belső üzemeltetési struktúrák ésszerűsödését. A külsőleg szabályzott rendszerek rugalmatlanok, nem tükrözik a valóságot, és az egyetemi autonómiának mondanak ellent, de a jelenlegi kormányzati modellnek megfelelnek (minden legyen állami, az állam nem szabályzó, hanem irányító szerepet tölt be). Ahhoz hasonlítható ez, mint amikor Budapestről akarják megmondani, hogy Gyékényesen mennyi idő alatt lehet egy vonat áthaladását, esetleges egyéb üzemeltetését (váltóállítás, jelzőállítás) megoldani, és ehhez a kitalált, elméletben létező dolgokhoz tervezik a menetrendet. Vagy mondhatjuk az egyetemek kapacitás-akkreditációját, az ott definiált mérőszámokat. Teljesen mesterséges, tudományos rekeszizom (azaz hasracsapás) alapú számok és szorzók adják meg egy-egy intézmény kapacitását. Csak egy példa: 1 százfős számítógépterem nagyon rugalmatlan, míg két ötvenfős, vagy 3 harmincfős sokkal rugalmasabb. Az első esetben egy adott időpontban egyféle kurzust lehet tartani, míg az utóbbi esetben háromfélét. Megnöveli a választékot a hallgatók számára is, rugalmasabb, még akkor is, ha mindkét esetben csak 70 hallgató használná összesen a termeket.

Az egyetemek összevonása semmit nem old meg, csak erősíti az egyetem-az-egyetemben struktúrákat. Megszüntetni kell, nem összevonni. Az előző integrációs időszak után 10 évvel is még mindig rengeteg a párhuzamosság az akkor összevont intézményekben. Ezt még tovább növelni bűn.

Meg kell keresni, a jelenlegi intézményekben mi az intézményspecifikus, az országban máshol meg nem található tudás, azt meghagyni, a párhuzamosságokat pedig megszüntetni. Ez lenne a valódi integráció.

A járásokkal/önkormányzatokkal való összehasonlítás rossz példa, hiszen ott maga az állam a saját igazgatási struktúráját alakítja ki, azaz az állam szempontjából az egy belső, nem független rendszer. Míg egy autonóm egyetem belső üzeme az állam szempontjából egy külső, független rendszer, annak struktúrájába beleszólása nincs. Attól, hogy az önkormányzatokat járásokká szervezzük, nem lesz megoldva az a probléma, hogy az önkormányzatok szétesőfélben vannak. A tüneteket megoldjuk, de az okokat nem. Az önkormányzatok pont a nem jól definiált állami beavatkozás, feladat- és felelősségmegosztás miatt kerültek abba a helyzetbe ahol vannak. Ha ezt a járások esetében nem változtatják meg, akkor ugyanott vagyunk, csak más nevet adtunk a problémának, de megoldani nem oldottuk meg.

Sajnos a 2005-ös Ftv. első tervezeteiben szereplő IT lesilányult GT-vé, pedig az a fajta menedzserszemléletű irányítás jót tett volna az intézményeknek.

Miért is kellene egységes hierarchia mondjuk az Esztétika Tanszéknek és a Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszéknek? HR szempontból nyilván egyszerű lenne, mint a Prokrusztész ágy.

@egyenlítő: Kedves Egyenlítő! A példa nem jó, merthogy a tanszékek-intézetek nagyjából most is egységesek.
Merthogy van 1db tanszékvezető, 1db helyettes, 1 (v. több) db titkárnő. És a tanszékek fölött többnyire az intézet áll hasonló módon. Szóval azzal van legkevesebb gond.
A gond azzal van, ha például az egyik karnál a TO önálló szervezet, másutt a Dékáni Hivatal része (ez a jobb), a harmadik helyen meg mondjuk egy szervezési osztály része. Na akkor most döntsd el, hogy ki alá is tartoznak és ki a valódi (nem papír szerinti) felettes.
És akkor így próbálj meg úgy központi intézkedéseket hozni, hogy mindenkinek jó legyen.

@egy hres: Na és mi a helyzet a laboratóriumokkal, műhelyekkel, vállalkozási tevékenységgel? Ezért emlegettem a Prokrusztész ágyat.

Jellemzően minden felsőoktatási intézkedés a bölcsész (kisebb mértékben a természettudományi) karok felépítéséből és a velük kapcsolatos problémákból indul ki és az őrájuk szabott megoldásokat kényszerítik a műszaki karokra. Ez utóbbiaknál inkább a vállalkozási HR szemléletet kellene érvényesíteni, nem pedig a hivatalnokit.

@egy hres: Miért baj ez? Az egyik szervezeti struktúra az adott feltételek mellett hatékonyabban működik, mint a másik szervezeti struktúra a saját feltétele mellett. Nem értem, miért fontos az egységes, kaptafára menő szabályozás és struktúra egy ilyen összetett rendszerben. Ha azt akarjuk, hogy valóban hatékony legyen egy oktatási rendszer, akkor a sokszínűséget kellene engedni, a túlszabályozást csökkenteni, és a versenyhelyzetek kihozzák majd, mi a valóban hatékony, a szervezetnek megfelelő struktúra.

A felülről szabályzott, "egységes" szervezetek rugalmatlanok és nem annak az érdekét szolgálják, akik működtetik őket, hanem annak az érdekét, aki kitalálta a struktúrát.