Bár a Nefmi kétség kívül női névként nem értelmezhető, mégis jobban szerettem mint Emmit. Mert sajnos úgy tűnik nem csak a név változott meg, hanem a két évig egy - és jó irányban - tartó folyamatok is megtorpantak mielőtt éppen befejeződhettek volna. Erős kezű, határozott vezetés helyett a sematizmus lett újra úrrá.
Amikor az egyetemek összevonásának szükségességéről írtam a minapi posztban, nem pont erre gondoltam. :)
A fenti - nem magyar - példa is mutatja: az oktatók is hibázhatak. Az első ránézésre Kuncze Gábor alteregójának is tetsző tanár képlete így biztosan nem igaz. Persze tudjuk, hogy az egyik vicceskedő oldal (ahonnan loptam) olyan pillanatot örökített meg amikor még nem volt befejezett "az állítás".
Az amerikai hirdetés képe jól példázza az egész magyar felsőoktatást is: befejezetlen.
Azt már tegnap kiderítettük, hogy egy átlagos karnál az oktatást végzők száma mindössze harmada a kiszolgáló személyzetnek. Egyik kommentelőnk szerint ez rossz elnevezés: egyetértek, de tán ez a legkifejezőbb ide.
Most vegyük sorra azt, hogy egy karon és a központi igazgatás szervein belül mely szervezetek szolgálják a hallgatókat és a szorosan vett oktatást - a többi értelem szerűen az alkalmazottak, az egyetem működését mindennapjait hivatott segíteni.
És a poszt végén arról: mitől lehetne jobb?
A külső szemlélő azt gondolhatná, hogy a felsőoktatásban - és úgy általában az oktatásban - az oktatók vannak többségben és minden csak az oktatás körül forog. Nos ez koránt sem igaz: egy átlagos egyetemi kar esetében az arány kettő az egyhez a kiszolgáló személyzet javára. Akkor, hogy is van ez: nem kell ide HR?
Zanzásítva általában elmondható, hogy a magyarországi egyetemek nagy részét irányító rektorok, dékánok, főigazgatók nem menedzser-beállítottságúak, azaz ugyan saját szakterületükön kiváló eredményeket tudnak felmutatni de ugyanakkor fogalmuk sincs arról, hogy miként is kellene működtetni egy egyetemi szervezetet. Közben pedig űzik saját kis játékaikat - közpénzen.
Utolsó kommentek